Tudjátok, azon diákok közé tartozom, akik figyelnek az órán, nem lógnak, és néha még a tanár is kedveli őket. Persze, ha ez egyáltalán lehetséges.
Nos a lényeg, hogy most mégis elkalanodoztam egy kicsit történelem órán. Lássuk az eredményét. De előtte elmondanám, hogy még nem írtam verseket sohasem. Így nem kell elítélni az eredményért.

Ez saját, légyszi ne rakjátok ki más oldalra, mint saját szerzemény!!!!!!

Az idő múlik, a homok pereg,
szemről szemre elfogy a fele. 
Fele az egésznek.

Lásd a képet, nézd csak meg.
Mutatja, mit látnod kell.
Figyeld! Hallgasd!
Mit súg neked?
Lépj, a jövő nem vár meg.

Egy csepp leesett, elmúlt.
itt az idő, lépj ezen túl.
Az úton haladj,
vagy térj csak le.
Egy a lényeg, ne állj meg. 

Randi

Szeretem, mikor hozzám szólsz,
ahogy szólsz, és az, hogy ez nekem szól.
Szeretem a fagyit, mert hideg és
édes, vagy épp keser.
Ez a lényeg.
Szeretem a szemed. A ragyogó
képzeleted. Ahogy minden színes lesz,
mert a te szemeden át láthatom.
Szeretem a helyet, ahova viszel,
mindig más, de csak ez kell nekem.
Együnk pizzát, nézzünk filmet.
Az egész mindegy.
Mert csak azt szeretem, hogy veled lehetek.