Maybe & Loss
2011.08.27. 22:56, ancsagirl
novel
-Félsz? – Majd kezeivel finoman végigsimított arcomon, s nem engedte, hogy másra nézzek. Csak az ő szemeibe.
-Nem. – Egyszerű volt a válasz, mégis kételyeket szült.
-Neeem? Pedig kellene. Rettegj. – mintha menekülnöm kellene előle. De mégis éreztem, hogy biztonságban vagyok a karjai közt. A varázsa magával ragadodott, és nem volt menekvés. Egy pillantás, egy mosoly, és örökre elvesztem. Éreztem a karjait mindenhol, a lábamon, a derekamon, az arcomon, és a szívemben. Őt éreztem.
Próbálkozott, felmérte a határokat. Újra és újra kezdte.
-A határvonalon sétálsz.
- Szeretek ott járni. – mondta nevetve, és karjai újra körülvettek.
Nem adta fel, egy mosoly, egy ölelés, és éreztem, megtenném. De mégsem.
-Gyáva vagy. – mondta ki végül a nyilvánvalót.
-Sosem állítottam ennek az ellenkezőjét.
-Jó érzés gyávának lenni?
A válasz nem jött az ajakmra, csak éreztem, hogy fokozatosan eltávolódik tőlem, és nem voltam képes tenni ellene. Hogy válaszolhattam volna? Hisz még magamnak sem valottam be, ezt az igazságot. Idő kell.
-Elmenjek? – jött a halk kérdés.
-Menj ha menni akarsz, én nem tarthatlak itt. – az erőtlen válasz után, tudtam, hogy elvesztettem.
Féltem, és eltaszítottam őt. Ha gyáva vagy, nem tarthatod meg.
Behunytam a szemem, és ő elsétált.